|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 25 találat | lapozás: 1-25 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Erdei Líviusz 1998. január 13.Jan. 14-én kezdődik Szatmárnémetiben, az RMDSZ székházában, a Szent István Körben az 1848-as szabadságharcról szóló előadássorozat. Erdei Líviusz történelemtanár lesz az előadó. Az előadást Tasnádon megismétlik. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 13./1998. február 2.Emil Constantinescu államelnök Budapesten kijelentette, hogy magyar egyetemi karok indulnak Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson és Szatmárnémetiben. A lapmunkatársa megkérdezte erről Erdei Líviusz Szatmár megyei főtanfelügyelőt, aki azt válaszolta: ha az államfő kijelentette, akkor lesz ilyen intézmény. Tavaly már volt szó róla, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem háromnyelvű /román-magyar-német/ közigazgatási főiskolát indít Szatmárnémetiben, de nem történt semmi. /Miféle szatmári egyetem és mikor? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./1998. augusztus 7.Markó Béla Szatmárnémetiben közösségi fórumon találkozott a megye lakosaival. A fórumon ott volt többek között Riedl Rudolf, a megye prefektusa, Varga Attila, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, Erdei Líviusz megyei főtanfelügyelő-helyettese, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere. Markó Béla elmondta, hogy a jelenlegi román politikai elit gyermeteg, nem tekinthető minden esetben tárgyalóképes partnernek. Az RMDSZ kormányban való részvételével szólásszabadságát és külföldi mozgáslehetőségét is korlátozta. Nagykároly polgármestere a határátkelők ügyét hozta szóba, kitérve a forgalomtól elzárt Nagykároly-Mátészalka vasútvonalra is. A kettős állampolgárságról felesleges beszélni, mert magyar részről ezt nem kínálták fel. Markó Béla élesen bírálta azokat a pártvezetőket, akikkel egyszer már sikerült egyezségre jutni, de ezek álláspontjukat nem érvényesítik pártjukban. Ezzel a tanügyi megállapodásra utalt, melyet sorra megszegnek a koalíciós társak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./1999. január 11.Dobrácsapáti jelenleg is magyar többségű, a település 60 %-a magyar, ennek ellenére tizenöt éve önkényesen megszüntették a magyar iskolát. Akik magyarul akartak tanulni, azoknak a szomszédos Ombúdra kellett ingázni. 1998 nyarán a magyar szülők megkérték Nagy Erikát, a faluban szolgáló református lelkipásztort, érdeklődje meg, indulhat-e magyar iskola. A szülők kérvénye eljutott a minisztériumba, Kötő József államtitkár engedélye kissé késve, de megérkezett. A magyar iskola nem indulhatott meg, mert a román tanító lakatot tett a kijelölt teremre, mondván, amíg ő ott van, nem lesz magyar tagozat. Két nap múlva Erdei Líviusz megyei főtanfelügyelő-helyettesnek személyesen kellett Dobrácsapátira utaznia, hogy a lakat lekerüljön az ajtóról. Megindulhatott a magyar tagozat. Bencze Irénke tanítónő szinte csodát tett a hét tanulóval. /Sike Lajos: Felhők az apáti magyar osztály felett. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./1999. május 26.A Szatmár megyei tanfelügyelőségre a napokban megérkezett ama korábbi minisztériumi rendelet megerősítése, mely szerint a kisebbségi gyerekek román osztályokba járva is tanulhatják anyanyelvüket, amennyiben erre ők vagy szüleik igényt tartanak. Erdei Líviusz főtanfelügyelő helyettestől elmondta, hogy csak kevesen élnek e lehetőséggel, még ott is, ahol egy iskolában 20-30 vagy akár több magyar diák tanul; több osztályból is lehet ugyanis ilyen csoportot létrehozni. Megyei szinten 3000-nél is jóval több magyar gyerek jár az elemi I-VIII. román osztályaiba. Sőt, még Szatmárnémetiben is van olyan román osztály, ahol a tanulók fele magyar! /Sike Lajos: Román osztályban is tanulható a magyar nyelv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./1999. szeptember 1.Erdei Líviusz Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, az oktatásügy terén az anyagi gondok megmaradtak. Alapítványi forrásokat kell találni a számítástechnikai berendezések biztosítására. Az idei költségvetés jóformán a telefonköltség kiegyenlítésére sem elég. Ilyen körülmények között az iskolaigazgatónak elsősorban menedzsernek kell lennie. Nemrég új iskolai szabályzatot hagyott jóvá a minisztérium. Új értékrendet kell felállítani, ezt nem várhatjuk mástól. Eddig oktatáspolitikai irányítás erőteljesen központosított volt. A jelenlegi koalíció felvette a harcot a polgári értékek terjesztéséért. Folytatni kell az alkohol-, dohány- és drogellenes kampányt a középiskolákban. Erdei szerint van jövője a kisebbségi oktatásnak. /A megyei főtanfelügyelő-helyettes a tanévkezdésről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 1./1999. szeptember 1.Szatmár megyében negyven magyar család, gyerekük sikeresen letett pótképességi vizsgája után, Szatmárnémeti valamelyik magyar tannyelvű elméleti líceumába szerették volna őket íratni, ahol azonban már beteltek a helyek. Ezért kérvényezték a Megyei Tanfelügyelőségen, hogy a Református Gimnáziumban, a Hám János Katolikus Iskolaközpontban és a Kölcsey Ferenc Kollégiumban indítsanak további magyar osztályokat. Az iskolákban mindenütt pozitív visszajelzést kaptak az új osztályokat illetően, az igazgatók, igazgatónők, mindenütt arra kérték a szülőket: nyújtsanak be kérvényt. Az iskolák tanárai is arról biztosították a szülőket, hogy nagyon szívesen tanítanák az új jövevényeket is. A tanfelügyelőségen egy órát kellett Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettesre várni, aki kijelentette: neki nincs ideje ezzel foglalkozni. Ez az eset megyei szinten akár több száz gyereket is érinthet, akiknek szülei azonban valószínűleg nem tudnak arról, hogy kérvényezéssel esetleg meg lehet oldani a problémájukat. A szülők panaszaira Erdei Líviusz elmondta, hogy a jelenleg hatályos törvények értelmében nincs lehetőség arra, hogy újabb líceumi osztályt létesítsenek. Szerinte a kérvények benyújtása teljesen felesleges volt. Tizennégy szakiskolai osztály indul magyar tagozaton ebben az évben, oda kellene íratni a gyerekeket. /Ebben a tanévben egyetlen iskola sem fog újabb osztályt nyitni Szatmár megyében. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 1./1999. szeptember 3.Szatmárnémetiben a Közgazdasági Líceumban magyar IX. osztály indult. Ennek az osztálynak már a tavaly be kellett volna indulnia, de nem volt rá elég jelentkező. Igaz, akkor késve jött a jóváhagyás a Tanügyminisztériumtól. Hégető Enikő osztályfőnök ismertette a tananyagot, s közölte, hogy a szaktantárgyakat az igazgatóság utasítása szerint román nyelven fogják tanulni. A szülők tiltakoztak: úgy tudták, hogy ez tényleg magyar osztály lesz, ahol a szaktantárgyakat is anyanyelvükön tanulják gyermekeik. Az aligazgató az állította, hogy a szaktanfelügyelőtől, olyan utasítást kapott: a szaktantárgyakat csak románul lehet tanítani. Erdei Líviusz főtanfelügyelő kijelentette, hogy új tanügyi törvény szerint a szaktantárgyakat is anyanyelven adják elő, a szakkifejezéseket románul is el kell sajátítani. /(Sike Lajos): "Mi úgy tudtuk, magyar szakosztályba írattuk a gyerekeinket..." avagy dobostorta... románul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./1999. szeptember 4.A Szatmárnémeti Közgazdasági Líceum idei tanévben beindult magyar tannyelvű osztályának nincsenek magyar nyelvű szaktanárai és mivel hiányzik a logikát és a földrajzot tanító pedagógus is, a kilencedikeseknek hat tantárgyat kell románul tanulniuk. Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes szerint az iskola hatáskörébe tartozik a tanárok alkalmazása. Az iskola igazgatónője szerint a magyar diákoknak kérvényezniük kellett volna azt, hogy magyarul akarják tanulni az illető tárgyakat, annak ellenére is, hogy magyar tagozatos osztályba járnak. Erdei Líviusznak viszont határozottan az az érzése, hogy a líceumban egyáltalán nem örülnek a magyar tagozat létrejöttének, és ott akadályozzák a működését, ahol csak lehet. /Közgazdasági Líceum: Magyar osztály - román nyelven. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 4./ A tanfelügyelőség közbelépésére megoldódott a probléma. Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes közölte, hogy minden tantárgy számára találtak megfelelő tanárt, így a jövőben folyamatos lehet az oktatás a Közgazdasági Líceum magyar IX. osztályában. /(Sike Lajos): Minden szaktantárgyat magyarul tanulnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./1999. november 19.Erdei Líviusz Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy a tanügyi reform ellenére a megyei tanfelügyelőség intézményi jellege a régi, sőt visszatérnek egy olyan modellhez, amely emlékeztet a két világháború között működött szerkezetre, ez a területi felügyelet gyakorlatának felelevenítése. Ez lehetővé teszi, hogy a szaktanfelügyelet és az igazgatási ellenőrzés gyakorlatilag is különváljék egymástól. - A magyar ábécéskönyvek még mindig nem érkeztek meg az iskolákba, remélhetőleg most már eljutnak a tanulókhoz. - A pedagógusok elmondták, hogy kis fizetésüket késéssel kapják meg. Erdei erre megjegyezte: nagy baj, ha a tanári pályán döntő szerepet játszhat a pénz! /Kereskényi Sándor: Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes: "Nagy baj, ha a mi pályánkon döntő szerepet játszhat a pénz!" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 19./1999. december 30.Szatmárnémetiben a város valamennyi iskoláját rákötötték az internetre. A líceumokkal és szakközépiskolákkal együtt összesen 38 tanintézetről van szó, amelyekben kb. 25 ezer fiatal tanul. Szatmárnémeti az első olyan megyeszékhely az országban, melynek minden iskolája kapcsolatban áll a világhálóval. Az eredmény nem kismértékben a magyar tanfelügyelő- helyettesnek, Erdei Líviusznak köszönhető, aki a helyi önkormányzat képviselőjeként is sokat tett azért, hogy a városi tanács megszavazza és kiutalja a csatlakozáshoz szükséges 200 millió lejt. A közoktatásügyi minisztérium illetékes szakosztálya, az edu.ro ingyenesen biztosítja a belépést. Egyébként minden szolgáltatás ingyenes. Erdei Líviusz elmondotta: a világhálóra kapcsolódás megnöveli a magyar iskolák és a magyar tanulók esélyeit. /(Sike Lajos): Interneten minden szatmárnémeti iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./2000. január 8.Az 5145/1999. sz. tanügyminisztériumi rendelet az iskolák gazdasági-pénzügyi önállósodását írta elő. Erdei Líviusz Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes hangsúlyozta, hogy ez az iskolák decentralizációját jelenti: minden iskolának saját költségvetése lesz. A költségvetés rendszerét a 72/ 1996-os törvény írta elő. Ezután minden iskolának szponzorok után kell néznie. /Erdei Líviusz az iskolák gazdasági önállósodásáról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 8./2000. március 27.Márc. 25-én tartották meg Szatmárnémetiben, a Református Gimnáziumban a városban működő Szent István Kör által kezdeményezett A magyar államalapítás és az Árpád-házi királyok című megyei szintű történelmi vetélkedő általános iskolások számára kiírt döntőjét. Jelen volt Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör elnöke, Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes és Szilágyi Éva, a vendéglátó intézmény igazgatója. /A Szent István Kör sikeres kezdeményezése. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 27./2000. július 5.Erdei Líviusz, a Szatmár megyei tanfelügyelőség helyettes vezetője elmondta, hogy inasiskolákba, osztályokba kisérettségi nélkül is be lehet iratkozni. A beiskolázási terv összesen 15 magyar osztályt irányoz elő a megyében, de az osztályok tulajdonképpeni száma a szülőkön múlik, hogy hová íratják gyerekeiket. Szaklíceumokba viszont már kell a képességvizsga. /(Sike Lajos): A szülőkön múlik, hány magyar inasosztály indul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./2001. április 28.Ápr. 27-én Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Kollégiumban hetedik alkalommal rendezték meg a Kölcsey Napokat. A megnyitón jelen volt Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes és Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke. Muhi Miklós, a Kölcsey Ferenc Kollégium igazgatója köszönetét fejezte ki a szponzoroknak, akik hozzájárulásukkal segítették a rendezvény létrejöttét. Máriás József újságíró a száz éve született Németh Lászlóra emlékezett, majd kihirdették, hogy a magyar kabinet mostantól a Szilágyi Domokos szaktanterem nevet viseli. /(anikó): Kölcsey Napok - hetedszer. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 28./2001. június 13.Asztalos Ferenc parlamenti képviselő elmondta, Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes közvetítette a szatmárnémeti katolikus, református és egyúttal a nagykárolyi felekezeti iskolák panaszát: a minisztérium jóváhagyta ugyan az általuk kért osztályszámot, de nem azokat a szakosztályokat, amiket ők kértek. Csupán a teológiai, illetve a teológiával kapcsolatos osztályokat hagyták jóvá, az informatikát, a matematikát, a humánt nem. Ez az egyházi középiskolák felszámolását jelentené. Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról, Nagyváradról hasonló hírek jöttek a gimnáziumokból, kollégiumokból, világi és egyházi főhatóságoktól. Asztalos beszélt a miniszterasszonnyal, aki szerint az 1999-ben módosított törvényszöveg értelmében az egyházak csak a teológiai képzést biztosító osztályok-iskolák fölött bábáskodhatnak, és csupán a szociális-missziós tevékenységet végző szakemberek képzését kérhetik. Valamit azonban elfelejtett a tárca. Még 2000-ben, amikor az RMDSZ kormányon volt, elérték Marga miniszter úrnál a pontosítást: a történelmi egyházak által működtetett iskolák nemcsak a saját szakemberképzést biztosító osztályokra jogosultak, mindent szabad oktatni, a laikus oktatási formákat is ideértve. Asztalos elmondtam a miniszter asszonynak, hogy ez politikai kérdés. A következő két napon a miniszter asszony rendkívül elfoglalt volt. Végül sikerült beszélni a miniszterasszonnyal, aki szavát adta, hogy megoldja a problémát. Aznap a megyei tanfelügyelőségek megkapták a minisztériumtól a kellő jóváhagyásokat a témában: a felekezeti iskolák szervezhetik a kért osztályokat. - Másik hír: Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Tanítóképző megkapta a jóváhagyást két osztályra. A minisztérium méltánytalanságot követett el az újrainduló középfokú tanítóképzés keretében az osztályszámokkal: a térségben tizenöt százaléknyi románságnak adott Maroshévizen egy osztályt, s a nyolcvanöt százalék részarányú magyarságnak szintén egyet. Ezt orvosolta a változtatás: két magyar osztály indulhat magyarul. /Oláh István: Valamit elfelejtett a tárca. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./2001. augusztus 22.Az iskolaközpontosítási-program megvalósításán dolgozik a jelenlegi kormány. Ecaterina Andronescu miniszter asszony sajtónyilatkozatai szerint szeptember 15-éig az ország 13 megyéje kapja meg az összevonások következtében a diákok szállításához szükségessé váló buszokat. Az idei tanévben Szatmár megyékben négy iskolát (román tagozat) érint a központosítás. Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes közölte, hogy a központosítás a gyerekek érdekében történik, és csak akkor, amikor az iskolabuszok rendelkezésre állnak. A következő tanévben ez magyar tagozatot nem érint, de a 2002-2003-ra javasolt összevonások között szerepelnek magyar tagozatos iskolák is. Az előterjesztett javaslat szerint a tamásváraljai öt-nyolc osztályos diákokat Halmiba hoznák be. Továbbá a Nagykolcs községhez tartozó magyar diákokat (csak öt-nyolc osztályról van szó) Szamoskrassóra, a román anyanyelvűeket pedig Nagykolcsra vonnák össze. A gencsi gyermekeket a nagykárolyi 3-as számú iskolába csoportosítanák, Sárközre pedig az adorjániak mellett - akik amúgy is bejárnak, gyalog - iskolabusz szállítaná a józsefházi diákokat is. /(anikó): Erdei Líviusz: Iskolaösszevonás csak akkor lesz, ha rendelkezésre állnak az iskolabuszok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 22./2001. augusztus 25.Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes elmondta, hogy a hitoktatást az 1-4. osztályokban kötelezővé tették, a felsőbb osztályokban ajánlott. 2000-től kezdve a középiskolában is bevezették a hitoktatást. A katolikus hitoktatói képzést a gyulafehérvári teológia biztosítja, a reformátusok esetében pedig Kolozsvár vagy Nagyvárad. A hitoktatásnak is megvan a tanterve, ami minden tanárra kötelező. Korda Zoltán, a Református Gimnázium (Szatmárnémeti) iskolalelkésze szerint nagyon hasznos az iskolai hitoktatás. Sajnálja viszont, hogy a szülők az iskolai hitoktatással megelégednek, és nem irányítják gyermekeiket az egyházi vallásórákra. - Merlás Tibor, a Szentlélek-templom (Szatmárnémeti) plébánosa emlékezetett: a katolikus egyházban a hitoktatás már 1989 előtt is kiemelt fontossággal bírt. A katolikusok Magyarországról vették át a tervezetet, amit aztán a minisztérium elfogadott: a Bajtai Zsigmond-féle hittankönyv sorozatot, a középiskolák számára pedig a budapesti Piarista Gimnázium tantervét, négyéves hittan-sorozattal. - A folyamatosság megvan, mert egyetemi központokban is hangsúlyt fektetnek a hitoktatásra. Egyetemi lelkészségek működnek Kolozsváron, Temesváron, Marosvásárhelyen. /Benedek Ildikó: Az iskolai hitoktatás szerepe a keresztény nevelésben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 25./2001. szeptember 10.Szept. 8-án Szatmárnémetiben tanácskozást tartott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Szatmár megyei szervezete. A tanácskozást Baranyai Tibor, az RMPSZ Szatmár megyei elnöke vezette, a napirendi pontok között a szövetség négyéves tevékenységének bemutatása mellett, a mai magyar oktatás helyzetét elemezték. Az RMPSZ célja a tanügy demokratizálása volt, ugyanakkor szakmai és érdekvédelmi feladatokat ellátott. Szakmai téren eredménynek könyvelhető el a Bolyai Nyári Akadémia, mely 1993 óta évente megrendezésre került és amelyen az eltelt idő alatt 6 ezer pedagógus vett részt. A beszámolóban említés történt az RMPSZ által bejegyeztetett, Ábel néven működő tankönyvkiadóról. Erdei Líviusz főtanfelügyelő-helyettes az eltelt négy év eredményeiről számolt be. A főtanfelügyelő figyelmeztetett arra, hogy miközben csökkent a gyereklétszám az elemiben, még mindig nagyon sok magyar gyerek tanul román tagozaton. A szakképzett pedagógus gárda is kiöregedőben van - magyar tagozaton a pedagógusok 55 százaléka 50 év fölötti -, tehát utánpótlást kell nevelni. Kereskényi Sándor szenátor elmondta, hogy a megmaradáshoz szükség van az RMDSZ és RMPSZ közötti együttműködésre. Balogh Géza, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium aligazgatója a tankönyvellátást illetően sérelmezte, hogy az RMPSZ által működtetett tankönyvkiadó még csak a választható könyvek listáját és árajánlatát sem küldte el. Így aztán teljes a fejetlenség. Veres József szaktanfelügyelő szerint elvárható lenne, hogy a "saját kiadónk" időben tankönyvbemutatót tartson, mint ahogy azt más kiadók teszik. /Az RMPSZ célja a tanügy demokratizálása volt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 10./2002. június 24.Második alkalommal találkoztak — ezúttal a Kálvineumban — a Polgári Együttműködési Mozgalom (PEM) Szatmár megyei szimpatizánsai, megbeszélés Pécsi Ferenc parlamenti képviselő irányításával zajlott. A találkozón szóba került az, hogy mi nem működik jól az RMDSZ–ben: Erdei Líviusz megtévesztett fiataloknak nevezte a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés tagjait. A megbeszélésen megalakult a mozgalom ügyvezető elnöksége is, a nyolctagú testületnek az lesz a dolga, hogy foglalkozzon a helyi problémákkal, és tartsa a lakossággal a kapcsolatot. A PEM Szatmár megyei ügyvezető testületében Erdei Líviusz, Domokos Attila, Jékel Géza, Kádár Ferenc, Pécsi Ferenc, Nt. Sipos Miklós, Veres Kupán Enikő és Wieland Ferenc fog tevékenykedni. /Princz Csaba: Stratégiát épít a PEM Szatmáron. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 24./2002. július 15.Szatmárnémeti polgármesteri hivatala honlapjának szövegét úgy állították össze, mintha a várost örök időktől csak románok laknák. Ugyanakkor megjelent egy könyv Szatmárnémetiről /Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése/, amelyet korabeli dokumentumok, köztük sok eredeti térkép, rajz, fénykép alapján állították össze. Dr. Bura László érdeme, hogy ez a kötet összeállt. Júl. 13-án, a kölcseys véndiákok világtalálkozóján mutatták be ezt a könyvet. Varga Attila parlamenti képviselő jelezte, hogy a könyv megjelenése (az Identitas Alapítvány idei ötödik kötete) kulturális esemény a szatmári magyarság számára. Kereskényi Sándor szenátor kiemelte dr. Bura László évtizedes kitartó kutatómunkáját, méltatva a társszerzők (köztük Bara István, Bara Csaba, Muhi Sándor és Erdei Líviusz) érdemeit is. /Sike Lajos: Ez már igazabb történelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./2002. augusztus 1.Napvilágot látott Bura László és Póti István szerkesztésében Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése című monográfia. Az Identitas Alapítvány vállalta a könyv kiadását. Bura munkatársai voltak Erdei Líviusz és Kis Imola történészek, Muhi Sándor képzőművész, valamint Bara Csaba, Bara István és Tóth Géza építészek. /Elek György: Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 1./2011. szeptember 5.Húszéves a Szent István KörHúsz év helytörténeti kutatásai Szatmárban címmel szervezett konferenciát és szakmai kerekasztalt a Szatmár Megyei Múzeum. A Magyarországról és Románia magyarok lakta városaiból érkezett történészeket, régészeket és levéltárosokat Szőcs Péter, a Szent István Kör elnöke köszöntötte. Az 1989–es változások után a magyarságnak lehetősége nyílt arra, hogy megismerhesse nemzeti történelmének azokat a fejezeteit, amelyeket a diktatúra idején kiadott történelemkönyvek nem tartalmaztak, de más forrásokból sem lehetett hozzájuk férni. Az RMDSZ akkori választmánya egy tizenkét előadásból álló előadás-sorozatot tervezett, hogy ezáltal pótolja azokat az ismereteket, amelyek addig hiányoztak a köztudatból. Az első két előadás 1991. augusztus 19–én hangzott el. Erdei Líviusz Az Őshazától a Honfoglalásig, Thoroczkay Sándor Az államalapítás és a kereszténység felvétele címmel tartott előadást. A nagy sikerre való tekintetre alakult meg a Szatmárnémeti Szent István Kör, és tűzte ki feladatául a magyar történelmi múlt megismertetését, a tisztázatlan részek kutatását, párosítva ezeket az identitástudat erősítésével, a Szent István–i gondolatok népszerűsítésével a nemzeti, keresztény, konzervatív értékek mentén. Húsz év alatt nagyon sok helyi, és közismert magyarországi történész tartott előadást. A tevékenységbe sikerült bevonni a fiatalokat is, így történt az, hogy az elnöki székben Thoroczkay Sándort Szőcs Péter váltotta fel. Sajnos a húsz év során három értékes tag — Balogh Géza, Görbe István és Stier Gyula — eltávozott az élők sorából. A tegnapi előadások nagy érdeklődést keltettek a hallgatók körében. Több előadás után vita is kialakult, ezek a viták hasznosak voltak, hiszen azzal, hogy nézetek ütköztek, még több érv került elő, ami arra utal, hogy egy témában minél többet kutatnak a szakemberek, annál nehezebb kialakítani a valós eredmény, mert minél több az adat, annál több az ellenérv is. Az utóbbi időszakban a legtöbb vitát a magyarságkutatás váltotta ki. erdon.ro 2012. április 24.Dr. Bura László nyelvész, irodalomtörténész 80 évesDr. Bura László ma ünnepli 80. születésnapját, ennek apropóján pedagógusi, nyelvészi, irodalomtörténészi, iskolaszervezői munkásságáról kérdeztük. Ez alkalommal kívánunk boldog születésnapot, valamint erőt és egészséget további munkájához. — Ha visszapörgeti élete filmkockáit, bizonyára megszámlálhatatlan sok esemény sorakozik fel. Melyek azok, amelyekre örömmel, és melyek azok, amelyekre nem szívesen emlékszik vissza? — Nem rövid idő az, amelynek eseményeit most mérlegre kell tennem, így természetesen emlékeim között egyaránt sorakoznak örömmel és nem szívesen felidézettek. Mindenkor örömmel emlékezhetem az iskolai intézmények működésének megszervezésében végzett munkámra, vagyis a magyar tannyelvű középiskolai oktatás 1990 utáni alakításában kifejtett tevékenységemre. Újjászerveztem és négy évig igazgattam a Kölcsey Ferenc Elméleti Líceumot. Azzal, hogy 1991–ben a líceum épületébe befogadtam a megalakulására készülő (akkori nevükön) római katolikus és református szemináriumi líceumot, lehetővé tettem elindulásukat. Elvállaltam a (későbbi nevén) Hám János Líceum igazgatását is, ennek 1995–ben saját épületet szereztem, szerkezetét pedig a hároméves egészségügyi asszisztensképzővel kiegészítve iskolaközponttá alakítottam. 1997 decemberében véglegesen nyugdíjba mentem. Két év múlva azonban újabb szervezési feladatot kaptam, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara létrehozta a Tanítóképző Főiskolát. Besoroltak a Szatmárnémetibe kihelyezett Tanítóképző-Angol Nyelv Főiskolai tagozat előadói közé, az egyetem szenátusa pedig kinevezett a tagozat (helyi) tanulmányi igazgatójává. Mindhárom intézmény eredményesen működött, ezt, vagyis az eredményes szervező, oktató és nevelő tevékenységet a jó munkaközösségek hatékony közreműködése segítette. A munkatársak barátságos magatartásának, őszinte segíteni akarásának emlékét megőriztem, gyakran felidézem. Nem szívesen emlékezem az idő eltékozlására. Persze az egykori egyetemi évek folyamán nem mi, hallgatók kótyavetyéltük el a drága időt, hanem a társadalmi rendszer kényszerített rá. Mint minden szakon, a nyelv- és irodalomtudományi karon is (az első két tanévben) heti négy óra marxizmus (a Szovjetunió Kommunista „bolsevik” Pártjának története), négy óra pedagógia (Makarenko-elmélete a munkára való nevelésről), négy–négy román, illetőleg orosz óra (anyaga: Sztálin a nyelvről), az irodalomórákon: a lenini két kultúra és kivetítése (esetünkben a magyar irodalomra). Azt hiszem, hogy a hatvanas, majd a hetvenes évek egyetemi hallgatóinak tananyaga már „javult”, a ma élők számára egyszerűen elképzelhetetlen és hihetetlen világban éltünk. És elfecséreltük a soha vissza nem térő drága időt. Egy életpálya gyümölcsei — Pályafutása több szálon futott: pedagógus, nyelvész, irodalomtörténész, néprajzkutató, helytörténet és egyháztörténet kutató és író, létrehozott több iskolát. Melyik eredményére a legbüszkébb, mi az amit szeretett volna, de nem sikerült megvalósítani? — A Bolyai tudományegyetem filológiai karán végzettek többségét pedagógus pályára helyezték, magyar-, román-, orosztanárok lettek. Az én évfolyamomból többeknek sikerült kiadókhoz, illetőleg a médiában elhelyezkedniük. Engem a IV. tanévem megkezdésekor kineveztek a nyelvészeti tanszékre, gyakornoki beosztásban, államvizsga után ugyanott maradtam, előléptem főgyakornokká. A tanszék tudományos munkájába, a nyelvjáráskutatásba már hallgatóként bekapcsolódtam, így konkrét elméleti feladatokat is kaptam. A nyelvészeti tanszék a Román Tudományos Akadémia (akkor még szereplő) kutatási tervébe, a Moldvai Csángó Nyelvatlasz anyaga összegyűjtésének és szerkesztésének tervén dolgozott. (Csak 1991–ben jelenhetett meg.) A csángó kutatásban részt vevő román és magyar kutatókkal (nyelvészek, néprajzosok, zenekutatók stb.) én is a helyszínen ismerkedtem ezzel az archaikus nyelvjárással, a nyelvjárást beszélőkkel. Az egyetemen gyűjtő és kutató munkát végző, illetőleg majd előadó nyelvészt akartak belőlem faragni. A pályafutásom irányát azonban megváltoztatta a hatalom. Tizenöt hónapig politikai fogolyként az állam vendége voltam. Az egyetemre nyilván nem térhettem vissza, elhelyeztek a közoktatásban. Így lettem tanár 1956 őszétől Mezőpetriben, négy év után Szatmárnémetiben, általános, majd középiskolában. Az oktatási rendszer az akkor még nem kötelező hét osztályos általános iskolától a 90–es évek második feléig (ameddig tanítottam) ugyancsak változatos volt. Tartalmában is és módszereiben is többször, esetenként lényegesen is változott. Rideg formalizmus uralta. Magyartanárként (vidéken) kiegészítésül tanítottam románt, aztán rajzot, mezőgazdasági ismereteket (!). Szatmárnémetiben két évig román katedrán dolgoztam, egy tanévben a (román) pedagógiai líceumban (9-10. osztályban) latint tanítottam. Az 1971–ben alakult Magyar Líceumban is egy ideig a fél katedrám latin óra volt. Az egyetem nyelvészeti tanszéke tovább ösztönözte és támogatta a nyelvészeti kutató munkámat. Ennek nyomán írtam meg több tanulmányt, amelyekkel külföldi pályázatokon is részt vettem, sőt pályadíjakat nyertem. Úgy emlékszem, 1958–ban (a rajoni román főtanfelügyelő támogatásával) a magyar tagozatok diákjainak bevonásával megszerveztem a Nagykároly környéki falvak közmondásanyagának összegyűjtését, s természetesen feldolgozását. Szatmárnémetiben a tanügyi véglegesítő és a fokozati vizsga kényszerített a szakmódszertannal való fokozottabb foglalkozásra, később ebből (esetenként nevelési tárgyú kérdésekről is) a Tanügyi Újság, alkalmilag a Szatmári Hírlap számára írt cikkek is születtek. A nyelvtudományhoz való vonzódásom (és egyetemi professzoraim ösztönzése) kapcsán felvételiztem a BBTE Filológia Karán a doktori fokozat megszerzésére. A nyelvészeti tanszéken, szakszókincs kutatásából írt disszertációm megvédésével 1972–ben szereztem meg a tudományos címet. Természetesen nyelvész pályafutásom is a korszak lehetőségeinek korlátozó feltételei között alakulhatott. Több tanulmányt írhattam és jelentethettem meg a romániai akadémiai folyóiratban, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben. Az alkalmazott nyelvészet, a nyelvművelés ígérkezett gyümölcsöztethető ágazatnak. Elég hosszú időszakban sikerült is rendszeres nyelvművelő rovatot írnom a temesvári Szabad Szóban, majd a Szatmári Hírlapban és a bukaresti Ifjúmunkásban. Egy másik alkalmilag művelhető szakterület volt a szakszókincs kutatás, konkrétan népi kismesterségek szókincsének összegyűjtése, elemzése. Ez persze párosult a terület néprajzi vonatkozásaival is, konkrétan így születtek és gyűjteményes kötetekben így jelentek meg egy-egy kismesterség néprajzi leírásai is. A népdalgyűjtést 1971–ben a Népi Alkotások Háza kezdeményezésére végeztük, az akkor megjelent kötet (Zöld erdőben fenyő zöldje) anyagát a megye 12 falujában gyűjtött anyagból válogattuk, a dallamokat Brejan–Albert György zenetanár jegyezte le, a szövegeket én gondoztam. E gyűjtés folyamán megállapítottam, hogy Szatmár megyében még él a népballada műfaja. Akkor határoztam el, hogy a gyorsan pusztuló műfaj feltérképezése, létező darabjainak megmentése sürgős feladat, ezért hozzákezdtünk ennek felkutatásához, rögzítéséhez (magnetofonnal), s lejegyzéséhez. Az 1978–ban megjelent kötet (Szatmári népballadák) anyagát 43 helységben gyűjtöttük. A szaktudomány értékeli, sikerültnek tartja a munkát. A néprajzkutató minősítésem még egy két (társszerzőkkel készített) szellemi néprajzi munkára, valamint néhány tanulmányra, kisebb cikkekre alapozódik. Lényegében a szükséglet, a helyzet megkívánta időszakosan végzett tevékenységet fed. Ugyanez vonatkozik az irodalomtörténész minősítésre is. A magyarul és/vagy románul írt irodalmi, irodalomtörténeti vonatkozású írásom — cikkem, esetenként tanulmányom megírását többnyire valamilyen konkrét alkalom, hivatalos megemlékezés igényelte. Előfordult persze olyan eset is, amikor egyik-másik térségünkbeli, avagy a térséggel kapcsolatba került író-költő életének vagy valamelyik alkotásának kapcsán Szatmárhoz kapcsolódó vonatkozásáról is írtam (a Korunkban, az Erdélyi Múzeumban, gyűjteményes kötetekben). Lehet, hogy ide lehetne vagy kellene kapcsolnom a lexikonok helyi munkatársaként végzett szerkesztői tevékenységemet. A hat kötetben megjelent Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak szatmári (Szatmár megyei) anyagából mintegy ötven szócikket (esetenként tanulmányt) én írtam. Hasonló munkatársa voltam a Budapesten megjelenő Magyar Katolikus Lexikonnak, a 2001–2011 között megjelenő VI-XV. kötetébe 59 szócikket írtam. Valószínűleg ide kellene sorolnom a Csanálosról és Erdődről írt falumonográfiámat is. Úgy ítélem, mindkettővel elégedett lehetek. A kérdésben helytörténetként megnevezett terület gyakorlatilag sokirányú kutató és publikációs tevékenységre vonatkozhat. Elsősorban művelődéstörténetként közelíteném meg, ugyanis több könyvem és jónéhány tanulmányom sorolhatnám be ennek egyik ágazatába, az iskolatörténetbe. 1972–től foglalkoztam — Jakó Zsigmond professzor útmutatásával — művelődéstörténetünknek sürgető feladatával, középiskoláink történetének és társadalmi szerepének az addig ismert kerettörténetüket meghaladó bemutatásával. A Szatmárnémeti református kollégium és diákjai (1610–1852) című munkát 1983–ban adtam át a Kriterion Könyvkiadónak. A munka hamarosan abban a megtiszteltetésben részesült, hogy művelődéstörténetünk harminc tiltott kiadványa közé sorolták. Még 1989 előtt rátaláltam a Pázmány Péter alapította jezsuita gimnázium, valamint az ún. püspöki líceum gazdag levéltári anyagára is. Ennek feldolgozására, kiadására nyilvánvalóan nem is gondolhattam. Oktatási intézményeink történetének kutatása 1990 után új intézménnyel bővült, a Szatmárnémeti Római Katolikus Polgári Iskolai Tanítónőképző Intézettel. Mind a püspöki líceum (a középiskolát követő kétéves oktatási intézmény), mind a polgári iskolai tanítónőképző (ma tanítóképző főiskolának kellene nevezni) bölcsészeti és természettudományok tagozata (később kézimunka–mesternői, és testnevelési szakkal is bővült) Szatmárnémeti oktatástörténeti képét addig nem ismert távlatokban mutatta be. A helytörténet — oktatástörténet — intézménytörténet kereteibe sorolható maradandó eredmények közé sorolhatom a Szatmári diákok 1610–1852 című (Szeged, 1994) kötetet, amely tartalmazza a korabeli középiskoláinkban tanult diákok névsorát, adatait, a Könyvek és könyvtárak Szatmáron és Németiben a XVII. századtól a XIX. század közepéig című (Csíkszereda, 2004) kötetet. Igazán helytörténetnek a Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése épületei és műemlékei tükrében (Identitas, Szatmárnémeti, 2002) című munkát említem, amely azonban (rajtam kívül) népes munkatársi csoport — Bara Csaba, Bara István, Erdei Líviusz, Kiss Imola, Muhi Sándor, Tóth Géza — közreműködésével készült, minőségileg nagyon szép munka (Póti István kiadásában). A hiánypótláson kívül a könyv a művelődés munkatársai szükséges és lehetséges együttműködésének tanúsítója. Az egyháztörténetet kutató és író minősítést nyilvánvalóan 1992 után kaphattam, miután megjelent az Romániai Magyar Szó kis zsebkönyve, az Erdélyi Egyházaink Évszázadai. A zsebkönyv Szatmár Római Katolikus Püspökség című fejezetét én írtam. Egyszerű történet: Ft. Reizer Pál szatmári püspök megkért: két héten belül le kell adnia a pontosan húsz oldal terjedelműre megszabott kéziratot a püspöksége történetéről. Papjai közül akik megírhatnák visszautasítják, nem talál olyant, aki megírhatná. Kérése: mentsem meg. El kellett vállalnom. Következett a rohammunka: szempontok meghatározása, vázlat, források keresése, megszövegezés. S amint az történni szokott, folytatása következett. Ugyanő megkért: írjak egy rövid életrajzot Scheffler Jánosról, az 1952-ben börtönben meghalt szatmári püspökről, ugyanis el akarja indítani a boldoggá avatási eljárását, de ehhez szükséges emlékének, életrajzának felidézése. A mű megírásának feltételei most jobbak voltak: a kiadóval megegyeztek, 60 nap múlva átadja a nyomdakész kéziratot. Nem részletezem, hogy milyen írói munkakörülmény — iskolai és igazgatói munka mellett — forrásmunkák nélkül dolgozni. A munka — törvényszerűen apró–cseprő hibákkal, no meg téves adattal is — elkészült. És később újabb kéréseket, feladatokat hozott magával. Scheffler János egész életpályáját, személyiségét megismerve aztán úgy láttam, hogy érdemes őt a 21. századi – akármilyen felekezetű – ember elé idézni, hiszen világszemlélete, életmódja, munkastílusa bármelyik számára hasznosítható tanulságokat sugall. Ezért adtam a könyvnek a fő címül: Köztünk élet… A tavaly, hivatalos boldoggá avatására elkészült a Boldog Scheffler János. — Sok nyelvészeti munkája van, amelyek közül néhányban már–már feledésbe merülő helyneveket tett maradandóvá, de az irodalomtörténeti és egyháztörténeti munkáiban is sok olyan téma van feldolgozva, ami könnyen a múlté lehetett volna. Az egyre jobban globalizálódó világban, amikor az anyanyelv kezd háttérbe szorulni, nem félő, hogy ezek a tudományos munkák a könyvtárak polcain rekednek? — A különféle tudományos vagy művelődési szakterületekre vonatkozó munkáimban kétféle értéket kereshetek: adatokat, ismeretanyagot, esetenként valamilyen elméleti vagy módszertani kérdés fejtegetését. A 21. század világában minden nyomtatott munka kétféle módon élhet: könyvtárak polcain és/vagy digitalizáltan a világhálón. Több könyvemről tudom, hogy megtalálható a világhálón, a Kárpát-medence helynévanyagának digitalizált formában elhelyezése a világhálón folyamatban van (az én kétkötetes munkámé is). Vannak és lesznek, akik megkeresik és szívesen forgatják kezükben a papírra nyomtatott könyveket, de mind többen vannak, akik a számítógép adta lehetőséget, a világhálón való elérhetőséget választják. Befejezésre váró feladatok — Melyek azok a dolgok, kérdések, amelyek önt nyolcvan évesen is foglalkoztatják, mi az, amin most dolgozik, és milyen tervei vannak? — Merészségnek tartanám, ha nyolcvan évesen, főként a tarsolyomban levő betegségekkel terveket szőnék. Szeretném teljesíteni azt, amit feladatul kapok, erőm és lehetőségeim mértékében igyekszem befejezni néhány be nem fejezett, félig kész (nyelvészeti művelődéstörténeti) téma kidolgozását. Azt hiszem, meg kellene oldanom a Státus Kiadó által kiadott két könyvem bemutatóját is. A decemberben megjelent tanulmánykötet (Pillanatképek jövőbelátáshoz) célja ugyanis térségünket érintő múltbeli és jelenkori problémákat tárgyaló, de külföldön megjelent tanulmány elérhetőségének előmozdítása volt. A múlt héten megjelent Sakkfigurák pedig egy koncepciós kirakatper megtervezését, forgatókönyvét, kivitelezését mutatja be. Tanulságai — a konkrét szereplőktől elvonatkoztatva is — egy korszak ártatlan áldozataira emlékeztethetnek. Elek György Kiegészítés: Bura László könyvei /1990-től/ Bura László: Hűségesen, fáradhatatlanul : Scheffler János szatmári megyés püspök életútja. (Szatmárnémeti, 1992); Bura László: Krisztussal élve a világ felé fordulva. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári irgalmas Nővérek 1842–1992. Satu Mare, 1992. Bura László: A Szatmári Református kollégium és diákjai 1610 – 1852. Kolozsvár, 1994. Bura László: Szatmári diákok 1610–1852. Szeged, 1994. Bura László: Hám János öröksége. Szatmárnémeti. 1999. Bura László: Iskolavárosunk Szatmárnémeti. Csíkszereda, 1999. Bura László: Éltetőnk, mindennapi anyanyelvünk : nyelvművelő írások. Csíkszereda, 2002. Bura László: A második évszázad. A szatmári róm. kat. egyházmegye kislexikona. 1904–2004. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2003. Bura László: Szatmári helynevek I. (Budapest, 2003); Bura László: Könyvek és könyvtárak Szatmáron és Németiben a XVII. századtól a XIX. század közepéig. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004. Bura László: Tövisháti helynevek. (Budapest, 2004). Bura László: A szatmári Szent János-plébánia temploma 1906–2006. Verbum, Kolozsvár, 2006. Hám János szatmári püspök 1827–1857. Szerk. Bura László, Ilyés Csaba. Kiadja a Szatmári Római Katolikus Püspökség. Szatmárnémeti, 2007. Bura László: Vizsgáljuk meg ezek okát! Szatmári művelődés- és egyháztörténeti tanulmányok. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2007. Meszlényi Gyula szatmári püspök 1887–1905. Szerk. Bura László. Kiadja a Szatmári Római Katolikus Püspökség. Szatmárnémeti, 2008. Bura László: Erdőd nyolc évszázada. Idea Stúdió, Szatmárnémeti, 2010. Bura László – Fejér Kálmán: Felsütött már az Esthajnali csillag, Szatmár vidéki népdalok. Szatmárnémeti, Identitás, 2011 Bura László: Pillanatképek jövőbelátáshoz. Művelődés- és egyháztörténeti tanulmányok. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2011. Bura László: Sakkfigurák – A Scheffler János- Bogdánffy Szilárd koncepciós kirakatper. Státus Kiadó, Csíkszereda, 2011. Bura László: Boldog Scheffler János. Szatmárnémeti, 2011. Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti) 2016. augusztus 23.25 éves évfordulót ünnepelt a Szent István KörTöbb történelmi témájú előadás is elhangzott az évfordulós ünnepségen. A Láncos templom gyülekezeti termében tartotta az évforduló alkalmából szervezett eseményét a Szent István Kör. A magyar nemzet múltja iránt érdeklődő szatmáriak most is történelmi előadások meghallgatásával ünnepelték a negyed évszázados évfordulót. A felszólalók között volt Dr. Egyed Ákos akadémikus, Dr. Kovács András akadémikus, Dr. Német Péter nyugalmazott múzeumigazgató és régész, Dr. Fazekas Rózsa történész, Gottfried Barna levéltáros és Kujbusné Mecseri Éva levéltáros. Az érdekfeszítő előadásokat követően pedig Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke emékezett vissza a szervezet 25 éves múltjának fontosabb állomásaira. Mint megtudtuk, lakossági igény következtében került sor a Szent István Kör megalapítására: a szatmári magyarság ugyanis szeretett volna többet megtudni a magyarság történetéről, lévén, hogy Ceausescu idejében erről szó nem esett. Így született meg a gondolat, hogy magyar történelemtanárok tartsanak egy 10-12 részes előadássorozatot arról, hogy a honfoglalástól napjainkig hogyan vezetett a nemzet útja. Az első előadást akkor augusztus 19-én tartották meg, Erdei Líviusz a honfoglalásról beszélt, Thoroczkay pedig István király államalapítása kapcsán tartott előadást. Az előadásoknak akkora sikerük volt, hogy igény volt az ismétlésre, folytatásra, majd 1993-ban nevet is kapott a csoport: ez lett a Szent István Kör. A történelmi előadások mellett a kör a nagy történelmi eseményekről, évfordulókról is megemlékezik minden évben, ők szervezik egyebek mellett a Március 15-i, Augusztus 20-i, Október 6-i rendezvényeket is. A Szent István Körnek 15 éven keresztül Thoroczkay Sándor volt az elnöke - ő most a tiszteletbeli elnök -, immár tíz éve pedig Szőcs Péter vezeti a kört. szatmar.ro lapozás: 1-25
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
